Dràga Alakreformosok! Drága Barátaim!
Keresem a szavakat … pròbàlom megfogalmazni azt a mèrhetetlen fàjdalmat, amit èrzek … de képtelen vagyok . Pròbálok erős lenni, de ez most nem megy. Megsemmisültem! Darabjaimra hullottam … a szívem és a lelkem minden darabja sajog ,fáj és kétségbeesve üvölt … Tegnap délután az otthonunkban, a karjaimban összeesett és meghalt az Édesanyám!
Keresem a vàlaszt … Hogyan történhetett meg ez? Itt volt velem. Mellettem. A karjaimban … minden nap … és èn mègsem tudtam megmenteni!!!
Reggel érte mentem, mint minden szombat reggel, büszkén, mosolyogva végignèzte a szombat reggeli tornàmat … majd az èlő főzésemet … beszélgettünk, nevetgéltünk, terveztük a következő napokat … és amikor vittem volna haza összecsuklott és nem tudtuk sem mi, sem az èletèért vègsőkig küzdő mentősök, mentőhelikopterrel érkező orvos sem megmenteni … Pedig annyi mindent szerettem volna még és még adni Neki! Annyi közös èlmèny várt mèg rànk!
Abban a pillanatban örökre kitépték a szívem egy részét …
Ezt a fájdalmat, ezt az űrt SOHA! SEMMI! nem tudja meggyògyîtani és betölteni. A vilàg legcsodálatosabb és legönzetlenebb Édesanyja ,Nagymamája és Felesège volt! Hálás vagyok, hogy megtanított mindenre! Az èletútjàn keresztül megmutatta nekem azt a mintát, amely szerint èlek! Hogy az èlet kèt legfontosabb eleme az önzetlen szeretet és a csalàd! Azt, hogy hogyan legyek olyan ember, mint aki vagyok!
A karjaimban tartva köszöntem meg Neki mindent és kértem, hogy szeretgesse meg helyettem is az imádott Édesapàmat
Köszönöm Nektek a rengeteg üzenetet! Nagyon sokat jelent ezekben a nehèz pillanatokban …
Sokszor elmondtam már, de újra megteszem:
Ne tartsatok haragot a szívetekben! Addig szeressétek ès addig öleljètek a szeretteiteket, amíg tehetitek!
Mondjátok el nekik, hogy mennyire fontosak szàmotokra!!!Addig, amíg lehetőségetek van rá
‘
‘ 
