„Jó időt repesztettünk” – utalt Dressel világ- és a saját Európa-csúcsára. A második hosszon remélte, hogy el tudja kapni az amerikait, ha jobban kijön a fal, lehet, hogy összejön, de így is nagyon elégedett a futammal: „100-on Dressel a legjobb, de egyre közelebb vagyok hozzá, reméljük, hogy egyszer sikerül megelőzni”.
Az éremátadás után nyilatkozott újra. Nyakában az ezüsttel azt mondta, hogy az ugyanolyan sokat jelent neki, mint az aranyérem. „Mintha nagyobb lett volna a mosoly most, mint 200 méter után” – mondta a riporter is, amire Milák úgy válaszolt: „most már mosolyogtam, mondd ki”. Ezt azzal magyarázta, hogy nagy súly esett le a válláról, rengeteget készült, rengeteg teher vovlt rajta, megkönnyebbült, hogy vége a versenynek, ráadásul ilyen jó idővel.
Összeségében úgy értékelt, hogy első olimpiának nem volt rossz. „Büszkén jöttem ki és büszkén megyek haza” – mondta, de most pihenni szeretne egy nagyot. Kiváncsi lesz a következő 3 és 7 éves olimpiai ciklusra, amiben „nagyon érdekes dolgok fognak történni”. Hogy vállal-e további számokat, arra azt válaszolta, hogy „nem akarom lelőni a poént, de már nagyon éhes vagyok
