A hangulat, az atmoszféra egészen hihetetlen volt, szerintem soha ilyet nem tapasztaltam az európai kupaporondon. 5-6 méterre sem lehetett elhallani, amikor aztán a második félidőben volt, hogy az egész kispad kiabált a védőknek, de semmit nem hallottak. Pedig főleg az elveszített labdák után fontos a kommunikáció, de az itt nagyon nehézkes volt emiatt.
– Jól szálltunk be a meccsbe, mindent beleadtunk és úgy tűnt, a kezünkben tartjuk a dolgokat. De aztán sajnos a kulcspillanatok mind a kárunkra dőltek el. Az eredmény nem túl hízelgő a számunkra, nem használtuk ki a helyzeteinket, az ellenfelünk pedig megbüntette a hibáinkat. Persze, balszerencsénk is volt, de az ilyesmi előfordul mindenkivel. A 11-es gól után próbálkoztunk, de vagy a kapus, vagy a kapufa mentett. Ondřej Kolář kapust nem hibáztatnám a gól miatt, sokkal inkább balszerencse volt, megpattant a labda a gyepszőnyegen, szerintem ha bárki más áll a kapuban, ugyanez történt volt vele. Furcsa, mert az első félidőben helyzete sem volt a Ferencvárosnak, az első gól azonban jó helyzetbe hozta őket. Az mindent megváltoztatott, addig mi voltunk a jobbak, onnantól kezdve viszont azt játszhatták a magyarok, amit szerettek volna. Hihetetlenül gyors játékosaik vannak, akik szinte azonnal odaérnek a kapu elé.
