Egy fiú minden nap órákig ült a metrólejáróban iskola után, és a saját rajzait árulta, hogy pénzt gyűjtsön beteg édesanyjának. Egy napon odament hozzá egy kedves idegen, és miután meghallgatta a fiú történetét, elhatározta, hogy segít neki.
A venezuelai Jeremy Perez iskola után minden nap egy közeli metrómegállóba sietett, ahelyett, hogy hazament volna, vagy az osztálytársaival töltötte volna az idejét, mint a legtöbb kilencedik osztályos gyerek.
Minden nap ugyanazon a helyen ült a lépcső mellett, és a rajzait árulta a járókelőknek. Az összegyűjtött pénzt pedig hazavitte az édesanyjának, Karinának.
Egy napon egy kedves idegen, aki gyakran elhaladt mellette, megkérdezte, miért csinálja ezt. A 15 éves fiú elárulta, hogy az édesanyja súlyos balesetet szenvedett, lezuhant egy épület negyedik emeletéről, és lebénult, így neki és a testvérének kellett pénzt keresniük, hogy el tudják tartani a családot.
Jeremy a rajzai eladásával próbálkozott, de naponta alig 5-12 képet tudott eladni néhány centért. Az így megkeresett pénzből gondoskodott az édesanyjáról, például gyógyszereket és pelenkát vásárolt neki. Emellett arról is gondoskodnia kellett, hogy legyen mit enniük odahaza.
A férfit meglepte Jeremy története, és elhatározta, hogy segít neki. Először megosztotta a történetet a Facebookon, és megkérte a barátait, hogy vásároljanak rajzokat a fiútól, vagy adományozzanak neki rajzkellékeket.
De többet is tett ennél, és mivel egy magazinnál dolgozott, megkérte a kollégáit, hogy vásárolják meg Jeremy rajzait, és jelentessék meg azokat az újságban. Ez egyúttal abban is segített, hogy minél több ember megismerje a fiú történetét.
Miután a magazin megvásárolta Jeremy rajzait, sok olvasójuk jelentkezett, hogy szeretnének adományokat küldeni a fiúnak. Mivel azonban Jeremy még kiskorú, nem küldhették az ő nevére a pénzt, így a nagynénje, Yendrys vállalta, hogy átveszi a neki szánt adományokat.
A férfi, aki először fedezte fel Jeremy történetét, később minden segítőkész adományozónak köszönetet mondott, és azt írta: „Személyesen szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan reagáltatok erre a felkérésre. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy segíteni tudjak ennek a fiúnak, és ne kelljen többé az utcán lennie.”
Több ezer ember küldött adományokat, így a család biztosítani tudta Karina ellátását. Az átláthatóság jegyében a Perez család orvosi feljegyzéseket és bizonyítékot mutatott be arról, hogy a pénzt valóban erre a célra költötték.
