William O. Holmes 1981. februárjában benyújtott egy amerikai szabadalmi kérelmet ezzel az indoklással: A sokemeletes épületekben keletkező tüzeknél a keletkező füst sok halálesetet okoz. Ezért szükség van egy lélegeztető szerkezetre, amely az embereknek friss levegőt juttat, amíg a mentés megérkezik. A találmány biztosítja a légzést egy csövön keresztül, amely a WC vízzárán keresztül a szennyvízcsatornába csatlakozik. (A szabadalmat 4320756 számon, 1982. márciusában be is jegyezték.)
Köztudott, hogy a WC bűzzára blokkolja csatornagázok bejutását a fürdőszobába. Holmes abból indult ki, hogy ez fordítva is működik, a bűzzár megakadályozza a mérgező füst csatornába jutását, így a szennyvízelvezető rendszerben füsttől és mérgező anyagoktól mentes levegő van. Ennek belélegzése a kisebbik rossz: inkább a bűzös, mint a mérgező…
A szerkezet a búvárok felszereléséhez hasonló: szájba vehető pipa, gégecső és megfelelő hosszúságú gumicső. A gégecső csatlakozásába természetesen szűrőbetét is tehető.
A feltaláló arra az esetre is gondolt, amikor több ember szorul erre az átmeneti légzőlehetőségre, sőt, a tűzoltók maszkját is csatlakoztathatóvá teszi, ha kifogyna az oxigénpalackjuk mentés közben.
A feltaláló szerint az egyszemélyes változatnak minden gyakran utazó, szállodában megszálló üzletember táskájában ott kellene lennie.
