Nem elég, hogy kislánya elvesztésével kell szembe néznie az édesanyának, még gyermeke utolsó napjait sem teheti elviselhetővé.
Hetek, vagy talán csak napok vannak hátra egy hétéves kislány életéből, akinek gyilkos, gyógyíthatatlan daganatát tavaly márciusban fedezték fel az orvosok. Szülei ráadásul még szeretett gyermekük utolsó pillanatait sem tehetik kényelmesebé, otthonukat ugyanis alig lehet befűteni, így a haldokló kislánynak még fagyoskodnia is kell utolsó óráiban.
Az angliai Norfolkban élő, 35 éves Alexandra Hazell bő egy évvel ezelőtt, lánya, Anastasia hatodik születésnapja után szembesült a szörnyű hírrel: gyermekénél az orvosok egy gyógyíthatatlan, ritka agytörzsi tumort (DIPG) találtak. A szakértők akkor 12 hónapot jósoltak a korábban teljesen egészséges, életvidám csöppségnek. Ez azóta letelt, a család pedig felkészült a véső búcsúra.
Úgy döntöttek, nem szeretnék, ha Anastasia az utolsó heteit-hónapjait kórházban töltené, így otthon ápolják, a végsőkig. A hétéves kislány képtelen beszélni, járni, táplálni pedig már csak egy csövön keresztül lehet. Noha karácsonykor félretettek 1000 font (közel félmillió forint) tartalékot, ez már elfogyott, a brit energiaárak nagymértékű emelkedése miatt pedig már rendesen fűteni sincs pénzük. Esténként fával oldják meg, hogy valamelyest meleg legyen, emellett éjjel-nappal fűthető takaró alatt tartják a gyermeket, hogy legalább ő ne reszkessen.
Az állapotok így is borzasztóak.
– A fűtés kétszer állt le, mert kifogytunk az olajból. Fűthető takarókkal kellett betakarnunk Anastasiát, mert már kezdett kékülni. Volt, hogy lefürdetni sem tudtuk, ez őrület – fakadt ki a lánya eltemetésére készülő édesanya, aki máig képtelen megemészteni, hogy gyermeke egyik pillanatról a másikra ágyhoz kötött, haldokló beteg lett.
– Anastasia teljesen normális lányka volt. Jól teljesített az iskolában. Énekelt és táncolt, sok barátja volt. A diagnózis a semmiből jött. Észrevettük, hogy az egyik oldalára picit gyengébb. Az orvosok találtak egy tumort. Kórházba siettek vele. Ekkor változott meg az életünk – idézte fel az asszony azt a szörnyű tavaly márciusi napot.
