Figyelmeztetés: Ez a történet bántalmazás és öngyilkosság részleteit tartalmazza, amelyek megrázóak lehetnek az olvasók számára.

Jamie McKittenre úgy emlékezik a közössége, mint egy közkedvelt, “pimasz csirkefogóra”. A tinédzser élete nem volt könnyű. A 17 éves fiú tragikus módon hunyt el, miután március 31-én elütötte egy vonat. Az angliai Durham megyéből származó McKitten önkezével vetett véget életének, mivel édesanyja halála után évekig küzdött. Nehéz elképzelni, milyen lehetett McKitten élete, miután gyermekként traumatizálódott.

Alig négyévesen édesapja, Stuart Cummings meggyilkolta az édesanyját, miközben ő a szobájában bujkált, és a bátyja is a házban volt. Stuart 2008-ban életfogytiglani börtönbüntetést kapott, miután megerőszakolta és brutálisan agyonverte Jamie édesanyját, Kellyt – számol be a Chronicle Live.

Jamie anyai nagymamája, Shelley, aki édesanyja halála után gondoskodott Jamie-ről, azt mondta, hogy gyakran hallotta a fiút sírni éjszaka. Shelley elmondta: “Azt mondta, hogy mennyire szeretne vele lenni, és sírt éjszaka, nem emlékezett az anyja hangjára. Nagyon gyűlölte az apját, nem tudta megérteni, mit tett.

Az egyetlen dolog, amit nem tudtunk neki visszaadni, az az anyja volt”. Arról, hogy milyen apa és férj volt Stuart, Shelley így részletezte: “A lányom és Stuart között nem volt jó a kapcsolat. Stuart gyakran volt más nőkkel, és apaként zsarnokoskodott. Egyszer bezárta Jamie-t a hálószobájába, miközben egy másik nő volt a házban. Az első évben Jamie tanácsadást kapott a Barnado’s-tól, és kijelöltek neki egy szociális munkást, akivel soha nem találkozott, és emiatt Jamie-t a szociális szolgálat azokban az első időkben nem tudta látogatni”.

A fiatalember érzelmileg és mentálisan is küzdött azzal a traumával, amellyel életében ilyen korán szembesült.

Shelley elmondta: “Jamie viselkedése hullámzó volt, amikor rosszul érezte magát, nagyon dühös volt. Összetört dolgokat. Ahogy idősebb lett, felismerte a dühét, és elvonult, hogy megnyugodjon. Amikor nyugodt volt, kedves volt, ennél kedvesebb fiút nem is kívánhatnánk.

Jamie-nek alacsony volt az önbecsülése, nem tudta elfogadni a dicséretet. Amikor azt mondták neki, hogy jó valamiben, nem bírta a nyomást, és valami rosszat tett, amivel veszélyeztette a dolgokat.

Imádta a focit és a rögbit, és imádott terepfutni. Jamie a krikettben is nagyon jó volt, és a megyei válogatottban is kipróbálta magát, és imádott agyaggalambot lőni a nagyapjával, Joe-val.”