Telexnek nyilatkozott Szilágyi Áron
Szilágyi azt tartja magáról, hogy nem őstehetség, ezt most is megerősítette a kérdésemre, miközben a másik oldalon ott van a három olimpiai aranyérem, amiatt legendának titulálják, de már elhangzott a Mr. Kard elnevezés is. Ezeket a jelzőket még szoknia kell, és csak annyit mondott, azt szereti legjobban, ha egyszerűen csak Áronnak szólítják.
„Én tényleg úgy gondolom, hogy nem vagyok zseni. Az őstehetség, az valaki más. A kardvívás rabja vagyok, de láttam magamnál sokkal tehetségesebbeket is. Úgy látszik, és másban vagyok jó.”
Mondtam is félig viccesen a 31 éves Szilágyinak, hogy mindhárom olimpiai döntője izgalommentesre sikeredett. „Sajnálom, hogy ezt az igényt nem tudtam kielégíteni, és magabiztosan nyertem, de aki izgalomra vágyott, kapott egy jó adaggal az elődöntőben. Elnézést, hogy az izgalmakat megspóroltam.
Ha izgalomra vágyakozom, majd én is visszanézem az elődöntőt, mert bevallhatom így négyszemközt, egy kicsit én is izgultam.
Akkor váratlant kellett húzni, mert az ellenfelemnek nagy napja volt, flow-ba került, ahogy én kilenc éve. Bejött a nem megszokott megoldás, és megnyertem.”
Mivel még nagyon friss volt az emlék, még nem rakta össze magában az egész nap történéseit, de biztosan talál majd jó sok hibát benne.
2012-ben Londonban olyan napja volt, hogy minden összejött. Akkori edzője, Somlai Béla úgy fogalmazott, lebegett a páston. 2016-ban az a vívása már nem lett volna elég. Elismerte, sokat lehet és kell is majd a három győzelem közötti hasonlóságokat, különbségeket elemezni. Egy biztos, amikor szorult helyzetben volt, akkor rendre jól döntött Londonban, Rióban és Tokióban, és utána sikerült neki a fordítás. Mindig volt egy olyan asszó, ahol bajba került, de mindig talpra tudott belőle állni.
Az olimpiához szükséges kvalitások
„Biztosan nehéz esélyesként versenyezni, de egy olimpián mindenhogy nehéz, elég csak végignézni, mennyi váratlan eredmény született. Egy olimpiához más kvalitások kellenek, mint egy másik versenyhez. Öt asszóra készültem, mind az öt összejött. Egy világbajnokságon hétszer kell nyerni, az olimpia könnyebb verseny. Az asszók előtt a csapattársam, Gémesi Csanád nagyon sokat segített a bemelegítésnél. Hálás is vagyok neki, hogy vállalta ezt a szerepet” – állapította meg Szilágyi.
Szilágyi Londonban a csörték között megnézte az ellenfeleit, minden percet kihasznált az analízisre, történt-e valamilyen váratlan, mutatott-e be a riválisa egy addig nem látott, extra akciót. Most már rutinosabb, mindenkiről van a fejében egy kép, és a döntőig többször kiemelte, hogy saját magára kell figyelnie, önmagát kell olyan állapotba hozni, hogy a legjobbját tudja adni. Az iráni Pakdaman ellen ugyanazt az akciót kellett megcsinálnia vagy tízszer, de ezt a fajta monotóniát is jól tűrte, nem kezdett el kombinálni, hogy váltson esetleg, és az egyenes vágás helyet egy másikkal próbálkozzon.
